Zajlik az élet délen is! Habár kedd este van, a kocsmák ajtaja nyitva áll éjjel kettőkor is, dohányfüst és olcsó sör szaga árad ki az utcára. Kalandoraink nem vetik meg az alkoholt, de a hetedik sör után már csak két lábon tudnak megállni a talajon. A helyi mondás alapján - miszerint "Ha a dicséretről már lekéstél, a lebaszásért minek siessél" - a férjurak személyében lelkes beszélgető-partnereket találtak, ám a kommunikáció inkább egy esélykiegyenlítős Activity játékhoz hasonlított, ahol egyszerre lehetett rajzolni, mutogatni, beszélni, de még rá gondolni is. Később lengyel arcokkal tudtak emberi nyelven is beszélni, akik ennek megörülve meg is hívták őket egy feles Skanderbeg konyakra.

Az éjszaka további része bulizással telt (ha ezt anya megtudja h kedden buliztatok), az éjszaka csalogató mámorának és a szép alábán lányoknak nehéz ellenállni. Már épp készültek is bejutni a következő csehóba, amikor fény villant Ricsi szemében, és a földön fekvő csövi pólóját - egy ragyogó kubai baseball mezt - mindenképpen magáénak akarta érezni. Mivel a pénz nem tartja melegen szerencsétlen hajléktalant - illetve csak nagy mennyiségben - így Ricsi kénytelen volt saját pólóját áruba bocsátani. Az ereklye megvan, és így félmeztelenül a csajok is jobban tapadtak...

Íme egy kép a hajnali hazaútról (Zooli hátul található láthatósági baseball sapkában):

 

 

ricsi az iment cserelte le polojat egy helyi homeless szemetszedovel egy kubai baseballmezre. egyre inkabb beigazolodik h albania europa kubaja!